Share

Păsările lunii ianuarie – rațele

În ianuarie avem șansa de a vedea aglomerări mari de păsări sălbatice pe acele ochiuri de apă care încă nu au înghețat. Iar printre păsările acvatice de la noi, rațele reprezintă grupul cel mai numeros și probabil cel mai recunoscut de către public.

Rațe mari

Familia/Genul

Rațele sunt un grup de păsări de apă mai mici decât gâștele, aparținând familiei Anatidae. Au cioc turtit, zimțat la vârf, cu picioare cu laba palmată (fiind adaptate la deplasarea prin vâslire), corp turtit dorso-ventral (adaptare pentru o mai bună flotabilitate) și aripi scurte și ascuțite. Majoritatea prezintă dimorfism sexual pronunțat, masculul fiind mai colorat și de obicei mai mare.

În Europa sunt prezente peste 30 de specii de rațe, dintre care o mare parte cuibăresc, iar altele pot fi văzute ocazional, doar în migrație (regulat sau sporadic). Dintre acestea 21 de specii apar și în România.

Rață lingurar

Unde le vezi

Toate speciile din grup sunt legate de zonele umede, atât în perioada de cuibărit, cât și în cea de iernare. În România sunt prezente pe întreg teritoriul țării, din Delta Dunării, până în zona submontană.

Hrana

Hrana este predominant vegetală: semințe, grăunțe, tuberculi și rizomi, părțile vegetative ale plantelor acvatice. La unele specii, hrana animală (nevertebrate acvatice: moluște, viermi, crustacee) este mai importantă ca pondere, în special în sezonul de cuibărit.

Prin modul cum se hrănesc în apă, rațele se împart în două grupe: DE SUPRAFAȚĂ (cele care își procură hrana din partea superioară a apei, scufundându-se doar cu partea anterioară a corpului) și SCUFUNDĂTOARE (cele care intră în masa apei, uneori până la adâncimi considerabile).

Rațe cu ciuf

Cuibărit

Majoritatea cuibăresc pe sol, dar unele specii cuibăresc chiar și în scorburi de copaci sau pe clădiri. Cuibul este construit simplu, uneori căptușit cu penele și puful părinților. De regulă, doar femela clocește. Puii sunt nidifugi, independenți imediat după eclozare, când își urmează mama în siguranța conferită de mediul acvatic. Uneori distanța de la cuib la locurile de hrănire este destul de mare.

Migrație

În general rațele sunt parțial migratoare. Migrația se desfășoară de regulă pe distanțe scurte și este determinată de temperaturile scăzute, care fac ca habitatele acvatice unde se hrănesc, să înghețe. Majoritatea exemplarelor pe care le observăm iarna la noi, sunt specii care vin din țările nordice.

Specii reprezentative

Este o specie versatilă, pe care o întâlnim în aproape orice habitat acvatic, fiind cea mai cunoscută și răspândită rață din Europa. Este strămoșul raței domestice. Ca la toate rațele, masculul este mai colorat decât femela, cu capul și gâtul verde metalic. Ambele sexe au oglinda (grupul de pene colorat din aripă) de culoare albastru închis încadrat de două dungi albe. Femela este cea care emite celebrul sunet ”cuac–cuac”, asociat cu rațele în general.

Rața mare cuibărește în toată emisfera nordică, deci și în România, fiind întâlnită pe întreg teritoriul țării. Este prezentă tot timpul anului, iarna sosind aici și exemplare nordice.

Cuibărește pe pământ, în apropiere de apă, dar se cunosc cazuri de cuibărire pe clădiri. De îndată ce ies puii din ou, femela îi conduce spre apă și în general nu se mai întorc la cuib. Puii pot fi văzuți uneori călătorind, în apă, confortabil pe spatele femelei. Prezintă hibrizi, masculul împerechindu-se cu femele aparținând altor specii.

Este o rață de suprafață, se scufundă doar cu partea anterioară a corpului pentru a se hrăni. Bună zburătoare, se ridică în zbor, de pe apă, direct, fără ”alergare”.

Specia este omnivoră și oportunistă, hrănindu-se predominant cu plante acvatice, dar și cu hrană de origine animală (râme, viermi). Fiind prezentă în orașe, este una dintre speciile de păsări sălbatice hrănite de către oameni, de cele mai multe ori incorect. Pâinea și alte produse de panificație nu sunt hrană indicată pentru păsările sălbatice!

Puteți citi mai multe despre această specie aici.

Este o specie de rață scufundătoare de talie mică, destul de performantă, care poate să ajungă până la 14 metri adâncime și să rămână scufundată în medie 20 de secunde.

Masculul este negru, cu laterale albe, ochi galbeni și moț lung, căzut în spate în partea posterioară a creștetului (în penajul de cuibărire, altfel este un moț scurt). Femela este mai discret colorată, maronie, cu ochi galbeni și moț scurt.

Se hrănește mai ales cu moluște și crustacee, pe care le caută chiar și sub pietre, dar și cu vegetație și insecte acvatice. Alocă până la 60% din timpul zilei hrănirii, dar se hrănește uneori și noaptea.

Cuibăritul este legat de habitate acvatice din zonele joase, dar s-au observat și exemplare cuibărind la peste 2000 de metri în Alpi. În România specia cuibărește în numere mici, însă iarna pot fi văzute efective numeroase, în cadrul Recensământului Păsărilor de apă – MidWinter 2020 – fiind numărate peste 7300 de exemplare.

Puteți citi mai multe despre această specie aici.

Este o specie de rață de suprafață, puțin mai mică decât rața mare, cu dimorfism sexual accentuat. În perioada de cuibărire masculul este inconfundabil: cap verde, piept alb, abdomen și laterale castaniu aprins, ciocul lung și lățit la vârf. Caracteristic speciei este acest cioc masiv, care este prevăzut cu lamele, ce permit filtrarea mâlului și reținerea mai ușoară a nevertebratelor acvatice cu care se hrănește. Femela este asemănătoare cu cea de rață mare, dar se poate diferenția prin ciocul caracteristic.

Are o dietă omnivoră, se hrănește predominant cu nevertebrate acvatice (insecte, moluște, crustacee) însă consumă și materie vegetală. În Asia și Cuba se hrănește și pe câmpurile de orez, consumând nevertebratele ce trăiesc în mâlul caracteristic acestor culturi. Se scufundă doar cu partea anterioară a corpului. Obișnuiesc să se hrănească în grup, înoată în cercuri strânse și fac valuri, aducând astfel hrana la suprafață.

În România cuibărește localizat, în habitate acvatice cu vegetație palustră abundentă din Câmpia Transilvaniei, Câmpia de Vest, de-a lungul Oltului, zonele umede din Bărăgan sau de-a lungul litoralului, dar nu cuibărește în Delta Dunării. Toamna pot fi văzute stoluri mai mari, însă iarna numărul acestora scade, multe exemplare iernând în zonele mediteraneene. De exemplu, în cadrul Recensământului Păsărilor de apă – MidWinter 2020 – au fost numărate doar 1799 de exemplare.

Puteți citi mai multe despre această specie aici.

Este o specie de rață scufundătoare de talie medie, care se scufundă mai puțin decât restul speciilor similare. Acest fapt arată și modul de hrănire: deși omnivoră, se hrănește preponderent cu materii vegetale, mai ales la suprafața apei. Dimorfismul sexual este redus, în contrast cu restul speciilor de rațe: atât masculul cât și femela sunt maronii, cu partea superioară mai închisă la culoare decât lateralele, însă masculul are ochii deschiși la culoare.

Specia, întâlnită pe o arie foarte largă, în regiunea Palearctică, cuibărește și în România în zone umede mari, în special în sudul țării. Toamnă se adună în numere mai mari, pe suprafețele de apă deschise, iar în perioada de iarnă, majoritatea iernează în zonele mediteraneene.

Rața roșie este o specie foarte importantă din punct de vedere al conservării: rară și în declin la nivel european, este clasificată de IUCN ca ”Aproape amenințată”. Specia este în declin, în special din cauza reducerii sau dispariției zonelor umede naturale, dar și a arderii stufului, managementului intensiv al iazurilor piscicole și a vânătorii accidentale (fiind specie protejată, vânătoarea este interzisă). România este una dintre țările europene de importanță majoră pentru conservarea acestei specii: la noi cuibărește aproape jumătate din populația europeană a speciei, Delta Dunării fiind zona cea mai importantă din acest punct de vedere.

Puteți citi mai multe despre această specie aici.

Rață sunătoare

Cum le poți ajuta

Nu le da pâine! Nici pufuleți, popcorn, cipsuri, biscuiți sau alte produse de panificație! Păsările nu au sistemul digestiv pregătit pentru astfel de hrană. Rațele consumă predominant hrană vegetală, dacă dorești să le ajuți oferă-le salată verde, varză tocată, grăunțe de grâu sau porumb, râme.

Dacă rața a cuibărit departe de apă, cum se mai întâmplă în orașele noastre, poți să o muți, cu tot cu puii proaspăt eclozați, aproape de o sursă de apă.

Bevezető

Januárban, a még be nem fagyott vízfelületeken, akár igen méretes madárcsoportosulásokat is láthatunk. A hazai vízimadár fajok közül pedig a récék képezik a legszámosabb, és a nyilvánosság számára valószínűleg legismertebb csoportot.

Család/Nem

Kisebb termetű vízimadarak mint a ludak; a récefélék (Anatidae) családjába tartoznak. Csőrük kúp alakú, felülről fogazott, lábaik úszóhártyával rendelkeznek, testük hát-hasi irányban lapított (elősegíti a lebegést és úszást), szárnyaik rövidek és hegyesek. A fajok többségénél a nemek erőteljesen eltérnek, a hímek általában élénkebb színezetűek valamint nagyobbak.

Kontinensünkön több mint 30 récefaj fordul elő, többségük költ, de néhány faj csak vonuláskor figyelhető meg (rendszeresen, vagy ritkán). Ezek közül Romániában 21 fajjal találkozhatunk.

Hol láthatod őket

Kivétel nélkül vízi élőhelyekhez kötöttek, mind a költési időszakban, mind a hideg időszak átvészelésében. Romániában az ország egész területén, a Duna-Deltától a madas dombvidékig jelen vannak.

Táplálkozás

Többnyire növényevők: vízinövények magvait, gumóit, rügyeit és friss hajtásait fogyasztják. Egyes fajok azonban a vízigerincteleneket (puhatestűek, férgek, rákok) részesítik előnyben, főleg a költési időszakban.

Táplálkozási szokásaik alapján két nagyobb csoportot különíthetünk el: ÚSZÓRÉCÉK (a vízfelszínen illetve annak közelében táplálkoznak) és BUKÓRÉCÉK (táplálékukat a víz alá bukva szerzik meg, esetenként figyelemreméltó mélységekből).

Költés

Bár többségük földön fészkel, előfordulnak fák odvaiban vagy akár épületeken költő fajok is. A fészek egyszerű, esetenként a felnőtt madarak fedő- és pehelytollaival bélelt. A tojásokat rendszerint a tojó egyedül költi ki. A fiókák fészekhagyók, rögtön a kikelés után már függetlenek, amikoris anyjukat a vízi élőhelyük biztonságába követik. Néha a fészek és a táplálkozóhelyek közötti távolság igencsak számottevő.

Vonulás

A récék általában részleges vonulók. A vonulás általában rövidtávú, és az alacsony hőmérsékletek határozzák meg, melyek nyomán befagynak a táplálkozásra használt vizes élőhelyek. A nálunk télen megfigyelt egyedek nagy része az északi országokból érkezett látogató.

Képviselő fajok

Tőkés réce (Anas platyrhynchos)

Nagy tűrőképességű faj, így bármely vizes élőhelyen találkozhatunk vele. Széles elterjedése és gyakoriságának köszönhetően Európa legismertebb récefaja, valamint a házikacsa őse. Mint minden récénél, a hím tollazata, fémes zöld fejével és nyakával, nagymértékben eltér a tojóétól. Mindkét nem esetében a szárnytükör (a szárny színes tollfoltja) kék színű és két fehér sáv veszi közre. Az általánosan récékhez kötött kváák-kváák hangot a tojó hallatja.

A tőkés réce az egész északi féltekén, így Romániában is költ, és az ország egész területén látható.

Víztestek közelében, a földön fészkel, bár előfordultak egyedek amelyek épületeken is költöttek. A fiókák fészekhagyók, így kikelés után azonnal elhagyják a fészket, melybe általában nem is térnek vissza, és a tojót követve a vízben önállóan táplálkoznak. Időnként megfigyelhetjük, ahogyan a kis fiókák a tojó hátán kényelmesen elhelyezkedve utaznak a vízen. A hím más fajok tojóival is párosodhat, így több hibridje is ismert.

Úszóréce, így táplálékának nagy részét a vízfelszínen vagy annak a közelében szerzi meg. Gyakran láthatjuk a víz felszínén, ahogy tótágas állva a mélyebben található növényzeten táplálkoznak. Jó röpképességű, így nekifutamodás nélkül fel tud szállni a vízről.

Mindenevő és opportunista, többnyire vízi növényeket fogyaszt kiegészítve alkalmanként vízi gerinctelenekkel. Mivel gyakori a városokban, egyike az emberek által gyakran etetett madaraknak, sajnos nem ritkán helytelenül kenyérrel és egyéb péksüteményekkel melyek egészségtelenek a vad madarak számára.

További információkat a faj megjelenéséről, ökológiájáról és védelméről itt találnak.

Kontyos réce (Aythya fuligula)

Kistermetű bukóréce, melynek ügyessége figyelemre méltó. Akár 14 méter mélyre is lemerülhet, hol általában 20 másodpercig táplálkozik.

A nászruhás hím jellegzetes, fekete tollazatától élesen elválik szögletes fehér oldala, fejtető tollai költési időszakban hosszak így kontyot alkotnak. Szeme élénk sárga. A tojó diszkrét megjelenésű, tollazata barnásabb szeme sárga és kontya rövid.

Főként csigákat, kagylókat és rákokat fogyaszt, de nem veti meg a vízi rovarokat és növény eredetű táplálékot sem. A nap nagy részét (60%) táplálkozással tölti, mi több, időnként még éjszaka is táplálkozhat.

Általában sík vidékek vizes területein költ, de már figyeltek meg költő párokat 2000 méter tengerszinti magasságban is, az Alpokban. Hazánkban költő állománya kicsi de télen számuk jelentősen megemelkedik, így a 2020-as ‘MidWinter’ téli vízimadár számlálás alatt több mint 7300 példányt számláltak meg.

További információkat a faj megjelenéséről, ökológiájáról és védelméről az alábbi linken találnak.

Kanalas réce (Spatula clypeata)

A tőkésrécénél valamivel kisebb úszóréce, kihangsúlyozott sexuális dimorfizmussal (a nemek különböző megjelenésüek). Költési időszakban a hímek jellegzetesek: fejük zöld, mellük fehér, hasuk és testoldaluk élénk gesztenyebarna, csőrük hosszú és kiszélesedő. Nagyméretű, belül recézett csőre jellegzetes a fajra, és az iszapban rejtőző gerinctelenek kiszűrését segíti elő. A tojó színezetében hasonlít a tőkés récére, de csőre alapján könnyen felismerhető.

Mindenevő, bár táplálékának zömét vízi gerinctelenek (puhatestűek, rákok, rovarok) képezik, időnként növényeket is fogyaszt. Ázsiában és Kubában gyakran táplálkozik a rizsföldeken is, ahol az elszaporodó gerincteleneket tizedeli. A vízfelszín közelében keresi táplálékát, így nem bukik a víz alá, de gyakran láthatjuk tótágast állva. Gyakran csoportosan táplálkozik, a zárt körben úszó egyedek felzavarják a vizet, hogy táplálékukat a felszínre hozzák.

Hazánkban kis egyedszámban költ, többnyire pontszerűen, a alföldek nagyobb vizes élőhelyein, ahol gazdag vízi növényzet talál, így megfigyelhetjük az Erdélyi Mezőségen, a Nyugati Síkságon, az Olt mentén, a Bărăgan nedves részein valamint a tengerpart mentén, azonban a Duna-Deltában nem fészkel. Ősszel nagyobb csoportokat alkot a vonulásban lévő fajtársaival, de télen csak kis számban marad nálunk, mivel az egyedek többsége a mediterráneumban telel. A 2020-es ‘MidWinter’ téli vízimadár számlálás alatt csak 1799 példányt számláltak meg hazánkban.

További információkat a faj megjelenéséről, ökológiájáról és védelméről az alábbi linken találnak.

Cigányréce (Aythya nyroca)

Közepes méretű bukóréce, amely azonban a hasonló fajokhoz képest kevesebbszer merül. Ez a táplálkozását is tükrözi, hiszen, bár mindenevő, főleg a vízfelszínen található növényeket fogyasztja. A szexuális dimorfizmus, a többi récefajjal ellentétben, enyhe: mindkét nem tollazata barna, a hát sötétebb, mint az oldalak, a hím szemei azonban világos színűek.

Széles elterjedésű, a Palearktikus régió nagy részében megtalálható faj, mely Románia nagy kiterjedésű vizes élőhelyein, főleg az ország déli részén, is költ. Ősszel nagyobb számban gyűlik össze a nyílt vízfelületeken, míg a telet az állomány legnagyobb része a Földközi-tenger térségében tölti.

A cigányréce természetvédelmi szempontból igen fontos: Európa-szerte ritka, és állománya csökkenőben, az IUCN besorolása ‘Mérsékelten fenyegetett’. A faj állománycsökkenését főleg a vizes élőhelyek csökkenése és eltűnése okozza, de ugyanúgy negatív hatással van rá a nád égetése, az intenzív halgazdálkodás és véletlen kilövések (védett faj lévén, a vadászata tilos).

Románia a faj védelme szempontjából kiemelkedő fontosságú európai országok egyike: az európai állomány fele nálunk költ, jelentős hányaduk a Duna-Deltában.

További információkat a faj megjelenéséről, ökológiájáról és védelméről az alábbi linken találnak.

Hogyan segíthetsz nekik

Ne adj nekik kenyeret! Se pufulecet, pattogatott kukoricát, chips-et, kekszet vagy más sütőipari terméket! A madarak emésztőrendszere nem tud mit kezdeni ezzel a típusú élelemmel. A récék főleg növényi eredetű táplálékot fogyasztanak; ha segíteni akarsz, adj nekik leveles salátát, sarvalt káposztát, búza- vagy kukorica szemeket, gilisztákat.

Amennyiben egy réce a víztől távol költött, ahogy ez városainkban megtörténik, átköltöztetheted, a frissen kikelt fiókákkal együtt, egy vízfelület közelébe.

Dacă ți-a plăcut, distribuie