Share

Păsările lunii septembrie – Șorecarii

Grupul acestei luni are printre protagoniști probabil cel mai observat, dar și cel mai des identificat greșit răpitor de la noi. Șorecarul comun este, după cum îi spune numele, o apariție obișnuită pe cerul și stâlpii patriei noastre. Cu toate acestea, este etichetat drept uliu. În septembrie încercăm să cunoaștem mai bine aceste păsări.

Șorecar comun (Buteo buteo)

Familia/Genul

Șorecarii aparțin genului Buteo din familia Accipitridae. Sunt păsări răpitoare de zi de talie medie spre mare, compacte, cu aripi late, coadă de dimensiuni medii și colorit ce combină în general nuanțe de alb, negru, maro și roșu. Folosesc curenții de aer cald pentru a se ridica la înălțimi mari.

Șorecarii au răspândire globală, lipsind doar din Australia. În Europa cuibăresc 3 specii din genul Buteo.
În România pot fi observate toate cele 3 specii. Două cuibăresc, șorecarul comun și șorecarul mare, iar a treia, șorecarul încălțat, este prezent la noi doar pe timpul iernii.

Unde le vezi

Păsările se ridică frecvent pe termice și pot fi ușor observate când planează în cercuri largi pe cer. Când vânează, zboară pe loc, „vânturând” aripile asemănător vântureilor. Adesea pândesc prada de pe arbori sau stâlpi. Șorecarul comun și cel încălțat sunt mai vocali, în special în sezonul de cuibărire, sunetul caracteristic fiind un țipăt „piiiiei”, mai puternic în cazul primei păsări.

Șorecar comun (Buteo buteo)

Hrana

Șorecarii preferă pentru hrănire zonele deschise și semideschise, unde se pot mișca eficient pentru a localiza prada. Toate speciile sunt carnivore, consumă predominant mamifere (de unde și denumirea populară), dar și păsări, reptile, amfibieni și insecte. Ocazional, ca multe alte specii de răpitoare, consumă și cadavre.

Cuibărit

Cuibăresc în zone forestiere, în arbori, în zone cu stâncării sau zone deschise cu arbori și tufăriș. Cuibul este format din bețe, crengi și material vegetal, în care femela depune 2 – 4 ouă. Uneori perechea are mai multe cuiburi, pe care le refolosește.

Șorecar mare (Buteo rufinus)

Migrație

Șorecarul comun este rezident la noi în țară, iarna sosind și exemplare din nordul Europei. Șorecarul mare este parțial migrator, iernează în Orientul Mijlociu și în nordul Africii, dar unele exemplare rămân la noi peste iarnă. Singura specie care ne vizitează doar iarna este șorecarul încălțat, care cuibărește în tundră.

Specii reprezentative

Cum le putem ajuta

Susținând agricultura prietenoasă cu natura. Intensificarea agriculturii, în principal utilizarea pesticidelor, reduce sursele de hrană ale șorecarilor.

Susținând managementul forestier care ține cont și de biodiversitate. Dispariția pădurilor mature reduce și locurile de cuibărire ale șorecarilor.

Lista surselor bibliografice folosite la realizarea „Păsărilor lunii” poate fi consultată aici.

Șorecar încălțat (Buteo lagopus)

Szeptember hónap csoportja – Az ölyvek

Bevezető

E hónap csoportjához tartozik a leggyakrabban észlelt, valamint a legtöbbször tévesen meghatározott ragadozó madarunk. Az egerészölyv egy hétköznapi jelenség országunk égboltján és villanyoszlopain. Gyakran egyszerűen csak ülünek nevezik. Szeptember hónapban igyekszünk egy kicsit jobban megismerni ezen érdekes madarakat.

Család/Nem

Az ölyvek a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába sorolt Buteo nembe tartoznak. Közepes méretű, zömök, szélesszárnyú fajok melyek általános színezete a fehér, fekete, barna és vörös árnyalatokat ötvözi. A felszálló meleg légáramlatokat kihasználva nagy magasságokba emelkedhetnek.
Széles elterjedésű nem, így a sarkokat leszámítva egyedül Ausztráliában nincs képviselő fajuk. Európában 3 költőfaj fordul elő.
Romániában találkozhatunk mindhárom fajjal, kettő fészkel mig egy csak téli vendég.

Hol látod őket

Gyakran láthatjuk az ölyveket termikelni, mikor nagy köröket leírva vitorláznak a felszálló meleg légáramlatokon. Gyakran a vércsékhez hasonló módon szitáló repülésben vadásznak. Gyakran fürkészik prédájukat magass kiülőhelyekről, példáúl villanyoszlopok vagy fát tetejéről. Az egerészölyv és a gatyás ölyv viszonylag vokális fajok, főleg a költési időszak alatt. Hangjuk jellegzetes miákoló, ereszkedő “kiijő”, ami az egerészölyv esetében határozottabb.

Táplálkozás

Előszeretettel vadásznak nyílt és félnyílt élőhelyeket, hol hatékonyak mozoghatnak és fürkészhetik prédájukat. Minden ölyv ragadozó, többnyire kisemlősökkel táplálkoznak de elcsípnek madarakat, hüllőket, kétéltűeket és rovarokat is ha tehetik. Alkalmanként a többi ragadozóhoz hasonlóan dögöket is fogyasztanak.

Költés

Fészküket fákra vagy sziklákra építik galyakból és más növény anyagokból, többnyire erdőkben, sziklás területeken vagy félnyílt élőhelyeken miket fák és bokrosok tarkítanak. A tojó átlagosan 2-4 tojást rak a költési időszakban. Időnként egy pár több fészekkel is rendelkezhet melyeket ujrahasználhatnak.

Vonulás

Az egerészölyv állandó fajunk de télen számos észak-európai egyed is érkezik hozzánk telelni. A pusztai ölyv részlegesen vonuló, egyedei Közel-Keleten és Észak-Afrikában telelnek de kis számban itthon is maradnak. A gatyás ölyv az egyetlen faj mely csak téli vendégünk de az északi tundrák költőfaja.

Képviselő fajok

Egerészölyv (Buteo buteo)
Pusztai ölyv (Buteo rufinus)
Gatyás ölyv (Buteo lagopus)

Hogyan segíthetsz nekik

Támogassuk a természetbarát mezőgazdaságot. Az intenzív mezőgazdaság, főleg a nagymértékű vegyszerhasználat, csökkenti az ölyvek táplálék forrását.
Támogassuk a természetes sokszínűségnek kedvezőbb erdészeti gazdálkodást. Az öreg erdők eltűnésével csökken a fészkelésre alkalmas élőhelyek száma.

A “hónap faja” rovat létrehozásához szükséges hivatkozáslistát itt lehet megtekinteni.

Dacă ți-a plăcut, distribuie